Kedves Olvasók!
Hová tűntek az igazi férfiak? Hová tűntek az igazi nők? Kérdezem ezt magamtól nap,mint nap. Persze pontosan tudom a választ. Mégis folyton él bennem az igazi férfi-nő dilemma,mert fájó szembenézni a valósággal. A valóság pedig az,hogy vannak még igazi nők és férfiak is,csak a számuk annyira elenyésző,hogy ma már egyáltalán nem dominálnak. És most ne csak a külsőre gondoljatok. Mit is jelent a címben a kérdés? "Te mi vagy? Csaj? Netán igazi nő?" Mert bizony van a csaj és van a nő,mint ahogy van a pasi és van a férfi. Mi a különbség? A csaj egy nőnemű egyén,míg a nő személyiségileg is nő. A pasi meg egy hímnemű egyed,viszont az igazi férfi lelki érettségben is férfi.
Én egy furcsa figurának számítok a környezetemben,mármint a tágabb környezetemre gondolok. Én nem tartom magam pasinak. Felnőtt férfi vagyok elvekkel,lelki érettséggel és ami a legfontosabb soha nem várok igazolásokat másoktól arra,hogy ez így is van. A kiegyensúlyozott férfi akkor is igazi férfi,ha ezt nem kell állandóan igazoltatnia másokkal. Mert ez a megelégedettség belülről fakad és nem vagyok függő,azaz „szeretetkurva”-ahogy anno Csernus doki is mondta. És igaza is van. Engem egy csajjal kapcsolatban sok-sok dolog el tud kedvetleníteni. Leginkább a stílusuk nem megfelelő. Nem szeretem a csajokat. Mert hozzám ők nem illenek. Nem tudok közös pontot találni önmagammal és egy csajjal. Persze a pasik nagyon is illenek a csajokhoz,annál az egyszerű oknál fogva,hogy meg akarják dugni őket. Ez a közös pont köztük,se több,se kevesebb. A csajok ezt szeretik,mert nő az egójuk,hogy ők mennyire jó nők. A pasik szintén nagynak érzik magukat,mert megkapták a puncit,szóval mindkét fél elégedett. Látszólag. Valójában ezek a jó pasik és jó csajok sza*t se érnek. Ők azok a bizonyos „szeretetkurvák” vagy mondhatnám úgy is,hogy az élvezkedők,akik csak használják egymást és a megkívánáson kívül,semmi motivációjuk nincs egy férfi-nő kapcsolatra. Hiszen ez a dughatnék természetszerűleg mindig elmúlik és odébbállnak. Ez még nem is lenne baj. Mindenki eldöntheti,hogy dugni akar vagy szerelmeskedni. Mindenki eldöntheti,hogy ő egy igazi nő akar lenni vagy csak egy kis kurva. Mindenki eldöntheti,hogy hímringyó vagy igazi férfi. A baj csak az,hogy a csajok és a pasik képesek csalódni is egymásban. Kérdem én mire föl? Hisz a funkciójukat tökéletesen betöltik,ami nekik jár,azt megkapják. És mégis csalódnak? Azt szokták mondogatni,hogy "elmúlt a szerelem",azt mondják,hogy az „a szemét pasi lelépett” vagy „az a hülye picsa félrekúrt”. Milyen jogon mondják ezt? Hát nem tudták,hogy a pasi és a csaj az ilyen,csak ezt tudja,ezt lehet elvárni tőle? A szerelem elmúlásáról beszélnek,mikor az soha nem is volt? Pedig milyen szépen sütött a nap,mikor együtt sétáltak a tengerparton. A pasi markolászta a csaj seggét,a zenés vacsoránál jól becsíptek a pezsgőtől és „rugó szakadtáig” basztak az ágyon. Szegénykék. Elutaztak pár százezer forintot és mindjárt szerelemről beszélnek,ami hogy a bánatba múlhatott el? Hát úgy,hogy nem volt köztük soha semmi. Csak egy csomó endorfin a sok szép tengerparti látványtól,koktéltól,éjszakai buliktól,merev fallosztól és nedves puncitól. És ennek fényében megfogant az álompasi és az álomnő. Ekkora marhaságot sem láttam még,illetve rengeteg ilyet láttam. Kacag az ember,ha megcsikizik,normális reakció,de semmi több. Hol itt a gond? Mégis ezt hiszik sokan szerelemnek. Csalódnak,mert a pasi belül egy kis hülye gyerek,a csaj meg egy kis hülye pi*a. Csalódnak egyszer-kétszer-háromszor is,közben lassan megkeményednek és besavanyodnak. A pasiból,karakán pasi lesz,a csajból,meg megközelíthetetlen jégcsap. Holott csak azt kapják,ami nekik jár. 40 évesen haragudnak majd a világra,hogy milyen szemetek ezek a pasik illetve milyen szemetek ezek a csajok. Pedig a probléma mindössze csak annyi,hogy lelkileg éretlenek,érzelmileg nullák és nem mernek felnőni. A sok csalódástól belemenekülnek a tökéletes,kemény pasi és a érinthetetlen szuper csaj státuszba és boldogtalanok lesznek életük végéig. Vagy meglépik,hogy felnőnek a feladathoz,ami nem más mint a nővé illetve férfivé érés folyamata. A férfinak és a nőnek jár egy kényes feladat,amit úgy hívunk,hogy férfi-nő kapcsolat. Ami kihívás,örökös problémamegoldás,alázat,lemondás,tisztelet,szeretet és nem csak kurválkodás. Aki egy ilyen kapcsolatban nem bukik meg,annak a sikerélménye és orgazmusa fényévekkel nagyobb,mint annak,aki csak az örökös könnyű élvezkedés szintjén ragad,majd folyton csalódik és rinyál. Akit nem érdekel a másik lelke és az agya,csak a puncija vagy a farka annak soha nem lesz igazi kapcsolata. Nem akarok elkedvetleníteni senkit,de akik most olvasnak azoknak a 60%-a csak csaj vagy csak pasi. De miért is nem merünk férfiak és nők lenni? Azért,mert sokan „bulvárlelkűek” vagyunk. A „bulvárlelkű” az tudniillik olyan,hogy nincs előtte hiteles minta. A „bulvárlelkű” már elnézést de szart eszik és nincs identitása. Illetve mesterségesen fenntart a külvilág felé valamit,hogy a többi „bulvárlelkű” befogadja. A „bulvárlelkű” nem kap hiteles mintát se otthon,se az iskolában,se sehol az életben. Egy „bulvárlelkű” csaj pl. azt mondja magáról,hogy ( lökött,fiús,tökös,vagány,csajos,dögös,karakán és még sorolhatnám.) Vagyis a lelki nullaságát akarja olyan celeb elemekkel kompenzálni,ami feltűnést kelt a környezetében. Ettől a horgot a hímringyó pasi egyből bekapja és önelégülten hátradől,hogy megszerezte a tökéletes nőt. Ami felér egy istenkáromlással,mert a tökéletes nő egy teljesen más műfaj. Sajnos el kell,hogy keserítselek benneteket,de amit ma a csajok terén látok az irtó szánalmas. Azok a csajok,akik jónak vallják magukat,az esetek 3/4-részében valójában zérók. Csak nőnemű gyötrelmek,de nem igazi nők.
Ezek a csajok rengeteg energiát ölnek abba,hogy belesimuljanak a felszínes jó csaj imázsba. Ha például a soványság kultuszról beszélünk,ott is jól megfigyelhető ez a folyamat. Nőies és vonzó külsejük ellenére megveszik a sok fogyasztó szart,de nem azért mert ők a tudatos,igényes nők. Ellenkezőleg. Ők a érzelmi analfabéták. Nincs annyi intelligenciájuk,hogy észrevegyék,mindenki csak kihasználja a butaságukat,primitívségüket és azt,hogy állandóan igazolást várnak a külvilágtól arra vonatkozóan,hogy ők szuper jó nők. Az ilyen nő képtelen a tükörbe nézve azt mondani,hogy: „szép nőies a csípőm,guszta párnás a hasam, nagy,kerek a popsim,fú de szexi husi vagyok én.” És nem azért nem mondja,mert ezt sulykolja belé a média,meg a szemét pasik csak a modell csajokra buknak. Ez csak kifogás. Azért elégedetlenek,mert nincs meg a kellő érzelmi intelligenciájuk az elégedettségre. Nem képesek azt mondani,hogy milyen csodálatos,hogy van egy férjem,aki ilyennek imád,amilyen vagyok. Vagy,ha nincs ilyen férj,lusták keresni olyat,aki ezt mondaná. Nem merik kimondani,hogy szép,buja husi vagyok és nem egy csúnya kis vakarcs. Erre nem képesek,mert nem igazi nők. Az lelki egyensúlyuk folyton a külvilág jelzéseitől függ: mit mondtak a barátnők,mit írt az újság,mit láttam a tv-ben stb.. Hamis tökéletességre törekednek: megveszik a sok fogyasztó mérget,zsírleszívásra mennek meg hasonló „aberrációk”. Én cseppet sem sajnálom őket. Azért nem,mert hazugság,hogy a társadalom elvárásainak áldozatai lennének. Valójában saját lelki éretlenségüknek és felszínességüknek az áldozatai. Az igazi nő nem merül ki a szép külsőben. Abban vannak lelki mélységek,képességek és tartalmak is. Az igaz nő a lelkét is trenírozza és nem csak a testét. És mer lélekben nő lenni.
Nos én minden kétséget kizáróan igazi férfi vagyok. Nincs szükségem arra,hogy egy csaj ebben megerősítsen vagy megcáfoljon. Mert az igazi férfi nem külső jelzésekből épül fel,hanem ez a képesség megvan belül,amiért persze meg kell küzdeni. Az emberek többségének a külvilággal szembeni elégedetlensége az intelligencia hiányából fakad. Elégedetlenek,mert csak elvenni akarnak a világból,de semmi képességük nincs arra,hogy bele is rakjanak valamit. Ez így működik a párkapcsolatokban is. Kényelmesebb rinyálni,mint tenni a szerelemért,odafigyelni a másikban az emberre is és nem csak a csajra meg a pasira. Szóval mindenki eldöntheti,hogy éretlen bábként vagy lelkileg is felnőttként éli le az életét.
És hogyan kell ezt csinálni? Hát először is meg kell tanulni,hogy igazi boldogság nincs küzdelem és kudarcok nélkül. Viszont aki megküzd érte,az megkapja azt,ami a bulvárlelkű kurválkodóknak sosem adatik meg. De ez persze magánügy,csak szóltam. Ki mint vet,úgy arat..
Csaj a pasiknak.....:
........Nő a férfiaknak:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek