Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Harc a kilókért III.

2010.02.28. 01:14

Folytatom analitikus blogolásom a témában. Úgy érzem van még mit megosztanom veletek. Azt mondják,hogy változnak az idők,s vele együtt változnak a szokások,változik a divat is. Az emberiség egy folytonos fejlődésen megy keresztül. És itt már mindjárt gondom támad ezzel a megfogalmazással. Fejlődésen? Én inkább azt mondanám,hogy változáson és látens amortizáción. Igaz, van műholdas navigáció az autóban,van lézeres látásjavítás és online ügyintézés,de vajon az elmúlt időszakban úgy haladtunk előre,hogy közben az értékmegőrzés is megtörtént? Kétlem. A második világháború után megfigyelhető egy gyorsan és látványosan kibontakozó fogyasztói világrend kialakulása,ami manapság már mindenható elvvé nőtte ki magát. Na most véletlenül se akarok itt a liberalizmus ellen agitálni vagy éppen a pénz szerepét megkérdőjelezni,de azért az mégiscsak érzékelhető,hogy valahogy más szelek fújnak és ezek a szelek nem különösebben cirógatják az alkotó,hagyománytisztelő és értékorientált ember lelkét.

Főként az elmúlt 20 évben gyorsult fel igazán a világ és vált annyira rutinfeladattá az élet,hogy közben mintha végleg elveszett volna valami. Ha leszámítjuk a természet adta lehetőségeket és a belőle áradó impulzusokat,akkor elmondhatjuk,hogy az emberi közösségek értékteremtő képessége habár ma még borzasztó lassan,de a nullához konvergál. Rezignáltság,együgyűség és alattomos kimértség lett úrrá rajtunk,ami elsősorban annak köszönhető,hogy életünkben a kiszámíthatatlanság,a jövőkép hiánya meghatározó szerephez jutott és ez visszatartó,értékromboló hatással bír az egyénre. Félünk. Félünk azok lenni,akik vagyunk. De ez a félelem nem olyan,mint a háborúban bombahulláskor,ez sokkal rosszabb. Nem tudod mitől félsz és nem tudod kitől félsz. Sőt mi több nem tudod megmondani,hogy ki az ellenség,hisz az érdek mindenhatósága olyan centrifugába sodorta az emberek jellemét,hogy az folyton mozgásban és kilengésben van. A bizalom hiánya a legnagyobb rákfene,ami folyton zabálja a közösségek értéktermelő képességét.

Mivel az emberi elme találékony és roppant rafinált ezért ennek a problémának a látszólagos áthidalására is talált megoldást. Igen. Kijelenthető,hogy értékteremtés ma is van,kitörési lehetőség meg talán a kelleténél is több. A különbség csak az,hogy nagyon kevesen rendelkeznek azzal a képességgel, türelemmel és alázatossággal,hogy a saját világukat ne mások kárára építsék és a saját értéküket ne mások értékének lerombolásával produkálják. Amikor a múltkori bejegyzésben azt írtam,hogy manapság „sorozatgyártás folyik”,azt szó szerint értettem. Valóban nem látom azokat a nagy megváltókat,példaképeket,akik után érdemes lenne menni és akik áhitatot és csodálatot váltanának ki belőlem. Nem mondom,hogy nincsenek,de egyre kevesebben. A fogyasztói társadalom egyik legjobb fegyvere a globális népbutítás. A lebutított ember gyakorlatilag tátott szájjal jár-kel a világban és mivel a szája sosincs csukva,azt folyton tömni lehet mindenféle szarral. Meg is eszi és ami a legrosszabb,hogy ízlik is neki,ami ráadásul függőséget okoz. Az intelligencia hiánya ahhoz vezet,hogy saját magad már nem tudod eldönteni mi a jó neked. Ráutalódsz másokra,akik döntenek helyetted. Meg is teszik és álszent, jószándékúnak tűnő köntösben piócaként szívják a véred. Ilyen piócák szép számban fellelhetők az élet különböző területein. A divatvilágtól a politikusokig,az üzletemberektől kezdve a szórakoztatóiparig. Meg is mondják neked a tutit,attól ne félj. Megtudod,hogyan válhatsz fasza gyerekké és fasza csajjá,hogy mit kell pofáznod,zabálnod,gondolnod ahhoz,hogy az elit táborát gyarapítsd. Ha az értékrended immunhiányos,akkor be is kajálod a sok süket dumát. "Celebsérót" csináltatsz magadnak,keresztülgázolsz a munkatársaidon,piperkőc,agyonszolizott vagy éppen emos srác leszel,40 éves korodig nem alapítsz családot,ötször elválsz,szakítasz,mert az a trendi,összeveszel minden szart,de persze nem a saját örömödre,hanem azért,hogy mások lehidaljanak tőled, leszívatod a zsírt a hasadról,a pasidra hagyod a gyereknevelést,miközben te folyton külön utakon jársz,affektálsz a haverjaiddal,mikor megmutatod a legújabb kütyüd,a csajokat a címlapok mintái szerint válogatod,megveszed a fogyi dvd-t,excelt gyártasz a kalóriáidból,csápolsz mindenféle tehetségtelen majomnak és legfőképpen kiakadsz egy olyan blog láttán,mint az enyém.

Valahogy így: (Ez hogy lehet? Fúj,de undorító és egészségtelen,ez nem divatos,mi ez már,segítség... ) És én ilyenkor boldog vagyok,mert látom,hogy sokan mennyire sablonokban gondolkodnak a világról. Nekem ne mondják meg mi a divat. Majd én eldöntöm. Nekem ne mondják,meg mi a szép,majd én azt megtapasztalom. Nekem ne mondják meg mi az egészséges,mert azt neves szakkönyvekből megtanulom. De hát tudom én,hogy ez egy macerásabb,kínkeservesebb módszer,ahhoz képest,mikor az embert bábuként tologatják. Pedig senki előtt se tabu,hogy folyton képezze magát,hogy aztán minél szélesebb körben tudjon értékítéletet mondani. Tudjátok,hogy az elhízás és az esztétikai túlsúly köszönő viszonyban sincsenek egymással? Tudjátok,hogy a zsigerek közti zsír egészségügyileg sokkal meghatározóbb,mint a bőr alatti? Tudjátok,hogy az előbbi egyénenként mennyire változó? Tudjátok,hogy a BMI egy elavult kóklerség? Tudjátok,hogy a fogyitabletta mennyire veszélyes dolog? Tudjátok,hogy a „karcsún és szexin” szlogen egy globális piacteremtő világige? Tudjátok,hogy a fogyimánia a nők törékeny önképére építő hazug pénzszerzés? Tudjátok,hogy a vékonyságkultusz miből ered? Tudjátok,hogy a társadalmi szereposztásokban az egyre férfiasabbá váló nők és nőiesebbé váló férfiak jelenléte a külső megváltoztatása iránti igényekben is tetten érhető? Tudjátok,hogy a piacon az erő, a haszon,a teljesítmény maximalizálása a cél mikor fitt,sportos nők iránti igényekről beszélnek? Tudjátok,hogy a női fizikum egyszerűen nem versenyképes a férfiszerepekben? Tudjátok,hogy a szerencsétlen nők belekényszerülnek testük állandó tuningolásába,(lásd: konditerem,jóga,Feng Shui,folytonos fogyókúra,vitamindömping) hogy állják a sarat az eredendően férfiszerepekben? Tudjátok,hogy a férfiak mintegy harmada az egzisztenciájuk kikezdhetetlensége és a külső elvárások miatt sosem fogja bevállalni,hogy igazából a testesebb nőket kedveli? Tudjátok,hogy a nők azért elégedetlenek a testűkkel,mert ezt sulykolják beléjük,hogy a szépségipar folyton szívhassa a vérüket? Elhiszitek,hogy ennyi őszintén aggódó,egészségmegóvó ember foglalkozik a témával? Elhiszitek,hogy a fittség és a soványság egyazon fogalom? Nos én nem akarom megváltani a világot,nem mondom,hogy hízzon meg minden nő és mostantól ez legyen a módi. Ez primitív önzés lenne részemről. Hisz a vékony nők iránti tisztelet engem kötelez. Viszont azt mondom,hogy érdemes néha kicsit az agyat is tornáztatni,mielőtt mindent elhiszünk és magukénak érzünk. A valóban különleges dolgok tényleg kihalóban vannak, és elgondolkodtató a jelenség,hogy a tökéletes,de tökéletesen unalmas,lelkileg sekélyes emberek iránti igény vajon miért fokozódik ennyire? Talán nem azért,mert az emberiség kezdi túlvállalni magát? Talán nem arról van szó,hogy egyre inkább lelketlen,precíz gépekre,tehát robotokra lenne szükség ahhoz, hogy ezt a felgyorsult világot még működésben lehessen tartani? Nem kell ám most tőlem megijedni. Nem vagyok ennyire elvont,konzervatív figura. De ami igaz,az igaz. Kurvára különös szerzetnek tartom magam ebben a világkörnyezetben,ami körülvesz. Hogy lehet az,hogy igyekszem minden ismeretet elsajátítani,haladni a korral,de közben mégsem válok zombivá? Hogy lehet az,hogy külsőre nagyon modern életet élek,de ez mégse teszi lehetetlenné,hogy belül az maradjak,aki mindig is voltam? Hogy lehet az,hogy ma is 2 órát gyúrtam a teremben,erősen kisportolt vagyok, bármikor lehetne sportos csajom,de én mégis a kövérebb lányokat választom? Megmondjam hogyan? Nem féltem annyi intelligenciát és lelki gazdagságot felhalmozni,hogy lazán bemerjem vállalni: gyerekek én a saját vágyaimnak és a saját ízlésemnek élek és nem kell mások kottájából játszanom. Boldog akarok lenni,ahogy nekem tetszik. Ha a boldogságom részét képezi a szép hurkás csajszik iránti féktelen vonzódás,akkor nálam egy percig sem kérdés,hogy mindent el is követek ezért. Valahogy jó érzés a trendek pofájába vágni: nagyon is leszarom,hogy mit várnak el tőlem... Maradi vagyok,mert nekem Renoir,Rubens, Marlon Brando,Schwarzenegger vagy éppen Marilyn Monroe a valaki a mostani kicsi csírák helyett?Maradi vagyok,mert szerintem Schwarzenegger az etalon erős pasas,Seagal a jóképű,Ford a sziporkázó? Maradi vagyok,mert szerintem a lányos fiúk visszataszítóak és azt gondolom,hogy a zsírpárnák jelenléte egy nőnél nem gázos,hanem a nőiességet hangsúlyozza? Maradi? Szerintem meg van stílusom. Szerény az nem vagyok,hisz nincs miért szerénykednem. Miért, mennyivel érdekesebb és elismerésre méltóbb ennek a gagyi világnak szőröstül bőröstül megfelelni?

Ne legyünk már ennyire könnyű prédák. Ha folyton hagyjuk magunkat átbaszni,akkor kár utólag nyivákolni..


A bejegyzés trackback címe:

https://zsircsajok.blog.hu/api/trackback/id/tr31787497

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

srác a millióból 2010.03.04. 13:40:55

Na igen. Sokan nem tudják, mit veszítenek... :)

bugyborélia 2010.03.15. 19:38:29

harcosok klubbja ízű.
(finom.)
süti beállítások módosítása