Ma reggel mikor az autómmal munkába indultam, szokásomhoz híven bekapcsoltam a rádiót. Még el sem gurultam  az első kereszteződésig és mit ad isten a stúdióban lévők témája egyből a fogyókúrára váltott. Igen szegényes fantáziára vall. Kedvenc állomásomat át is kapcsoltam valami másikra,mert minden fogyókúrával és fittséggel kapcsolatos duma ,meg cikk halálosan idegesít. Igen, gyúrós pasi létemre idegesít. Tudjátok én különválasztom a sport és a szex kérdéskörét. Attól,hogy képes vagyok majd 200 kilót kinyomni  még nem válok a fitt női test rajongójává. A másik hír sem nyerte el a tetszésemet, amit a múltkor az origón találtam. A cikk  a „ Szokatlan szexuális szokások” címet kapta. Ide sorolták a zsírimádókat, akik úgymond a normálistól eltérően arra gerjednek, ha látják,vagy tapintják a nő háját. Példaként odarakták egy gusztustalan 200 kilós nő képét, ami tökéletesen alkalmas arra,hogy a zsírimádók megkapják a nekik szánt megvetést. Miért kell erősen sarkítani és a szélsőségekre gondolni, mikor valaki kategórizál? A szexuális preferenciák nem mindig préselhetők bele egyértelműen egyik vagy másik táborba. Ennél sokkal összetettebb és árnyaltabb a kép. Pl. nem egyértelmű a határ a BDSM játékok és a valódi szadizmus között sem. Számomra a szexuálpszichológia nem legitim tudomány. Egyáltalán ne is nevezzük tudománynak. Annyi szexuális szokás és indíték létezik, hogy maximum a tapasztalatok sokaságát,amolyan leíró módszerrel lehet csokorba szedni. Én pl. szeretem a hájat egy nőn,de nem tartozom az SSBBW-k és kórosan elhízott nők rajongói közé. Attól még,mert valaki fölizgul a feleslegek és gömbölyű idomok láttán még nem tartozik bele a skála szélső intervallumába. Minden csak viszonyítás kérdése. Kate Moss-hoz képest az általam favorizált nők kifejezetten kövérek, de egy 120 kilós nőhöz képest soványak. Nagyjából Liptai Claudia „szintjén” állnak a nekem tetsző nők plusz –mínusz 10 kiló tűrés határral. Ez még távolról sem az erősen duci kategória. Ha modellekhez viszonyítjuk az ilyen húsos nőket, akkor persze, hogy elhízottnak látjuk mindet. Csak hogy én megfordítom a tételt. Szerintem meg a husi nőkhöz képest túl soványak a modell alkatú lányok. Számomra nem felesleg a háj, hanem szinte elvárás egy nővel szemben. Azzal sem értek egyet, hogy nem esztétikus a zsírpárna. Betegesnek tartom ezt az őrült hadjáratot a hájjal szemben. Idegesítő és unalmas felhívások záporozzák a nőket: ( Fogyj velem, fogyj sztár diétával,fogyj lazán,fogyj az én módszeremmel,fogyj citrusfélékkel,fogyj hússal,fogyj hús nélkül,fogyj munka közben,fogyj otthon mikor alszol,fogyj anyáddal,apáddal,fogyj a galaktikus űrcsiga váladékának kivonatával….bla-bla-bla.) Komolyan nem értem a 21. századot. Mondjuk miért is érteném,ha egy csomó másban is kisiklott már a mai civilizáció. Legszívesebben birodalmi rombolókkal ágyúznám szét a vékonyság hajhászók fellegvárait. És sajnálom azokat a nőket is, akik nem mernek kilógni az átlagból, nem merik felvállalni a saját testüket mi több nem képesek elfogadni. Tapasztalatból tudom, hogy az a nő, aki lelkileg nem kiegyensúlyozott,az állandóan fogyókúrázik. De nem azért nincs rendben lelkileg, mert van rajta felesleg. Az esetek túlnyomó többségében mélyebben húzódnak a bajok. Egy ilyen nő, mint ahogy a mai társadalom is,sokkal fogékonyabb a külső ingerekre,hiszen nincs is szűrő,amivel reálisan láthatná a világot. Egy szűrő lehet: Az apa,az anya,a férj,a szerető, egy testvér,egy gyerek vagy egy jó munkahely. Úgy gondolom, hogy az a nő,aki nem találja meg önmagát az imént felsorolt „mankók „ közt,az el van veszve a világban. Nem tudom, hogy melyik a nagyobb baj. Az, mikor a felsorolt támasztékok és jó útra terelő erők hiányoznak vagy az,mikor megvannak,de a nő ennek ellenére sem elégedett magával. Szerintem az előbbi eset szomorú,az utóbbi eset viszont szánalmas. Én azt mondom, hogy egy olyan világban,ahol nem a felszínesség, a globális elhülyülés lenne a cél,ott nem úgy gondolkodnának a női test megítéléséről sem,mint ahogy most teszik. Az üzlet, a haszonszerzés összemosódik az esztétika világával. Egy olyan világban élünk,ahol egy fiatal nő fanyar arccal Mikulás sapkában hirdeti valamelyik szépségcentrum igéjét: „Nem azt kaptad karácsonyra,amit vártál? Nálunk megkapod amire vágytál. Zsírleszívás , mellplasztika stb…”  Hát király mondhatom. Már bocs,de sajnálom a nőket és ilyenkor boldog vagyok,hogy férfinak születtem. Ez nem más,mint a női önbizalom üzleti alapokon történő aláásása . Gyakorlatilag a női nem megalázása  folyik,hiszen a női testet állandóan megváltoztatni vágyó hadjáratban élünk. Akkor hol is van a szebbik nem iránti tisztelet és csodálat??? Vagy csak akkor tiszteljük a női nemet, ha 50 kilós,horpadt hasú,szilikon mellű, botox kezelt? Hogy is van ez? Én ezt tartom perverziónak és nem azt, hogy szeretem a párnás nőket. Igen leginkább az a perverzió,ha üzletet csinálunk abból,hogy mások önbizalmát tönkretesszük és ugyanakkor mi magunk egy zsák pénzért fel is kínáljuk a megoldást: „zsírégetők,zsírleszívás,fogyi dvd-k stb. folytán…

Kedves Hölgyek! Vegyétek észre, hogy a saját egyéniségeteket veszítitek el,ha hagyjátok magatokat   megváltoztatni. Srácok! Ti meg ne hagyjátok lefogyni a kedveseteket. Nem szíve joga,hogy mit csinál a saját testével. Amíg egy kapcsolatban élsz, igenis jogod van beleszólni a másik ember életébe. Mindezt  finoman, okosan, szeretettel kell megtenni, de határozottan. A kölcsönös kijózanítás az egyetlen mód arra, hogy ne győzedelmeskedjen rajtunk a  pénzéhes divat agresszív akarata.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.