Sziasztok!

Nagyon régen írtam cikket a blogba,írni mindig sokkal nehezebb,mint fotókkal,videókkal telehinteni a naplót. Van úgy,hogy az ihlet hiányzik,van úgy,hogy az idő,illetve mindkettő. Ráadásul nem jó,mikor az ember ismétli önmagát. Márpedig túl sok új dolgot mondani isten igazából nem tudok,mert nincs új a nap alatt. Legalábbis  nagyon nehéz tovább szőni egy olyan témát,aminél két alapvető jelmondattal el lehetne intézni az egészet!  Első: Szeretem a hájas csajokat! Második: Nem szeretem,ha cseszegetik őket!

De,hogy mégis bele lehet bonyolódni egy ilyen holt egyszerű témába,ahol a verbalitás pár szóval kimeríthető,annak az-az oka,hogy az egész történetnek mélyebb  tartalma is van,mint a puszta szexualitás,pornográfia,gömbölyded formák és zsírpárnák imádata.. Amikor a husi lányok iránti erős szexuális vonzalmamat próbálom ecsetelni és egyre erősödő dacot érzek magamban,ha a teltséget negatív kontextusba helyezi a média,akkor máris rádöbbenek az alap problémámra: ragaszkodom azokhoz a dolgokhoz,ami egy régi világ sajátja volt. Nagyon sokan vagyunk így. Valaki a régi erkölcsöt hiányolja,valaki a régi közösségeket,valaki a régi igaz szerelmeket,valaki a régi férfiakat,valaki a régi nőket,valaki a régi ízeket,valaki a régi zenéket,valaki a régi havas teleket,valaki a régi diák éveket,valaki a régi barátokat,valaki a régi megélhetési körülményeket,valaki azt,mikor még annak is tudott örülni,ha sütött a nap,lyuk volt a seggén és ma nem érti,hogy miért boldogtalan,hisz több milliót érő kocsijában pózolhat? Valaki nem érti,hogy miért van annyi válás,miért van ennyi tönkrement kapcsolat,valaki nem érti,hogy miért szakítanak azok is,akiknél elvileg minden adott a boldogsághoz,van szépség,van tudás,nincs nélkülözés,de valamiért még sincs ragaszkodás a másik félhez..

Egyszerű konyhanyelven megfogalmazva azt szoktuk erre mondani: eldurvult,felgyorsult a világ. Vannak olyanok is,akik vad kapitalizmusról és túlzott liberalizmusról beszélnek és persze általános érvényű az a közgondolkodás,hogy a pénz tesz tönkre mindent.

Nyilván sokan nagy arcú, önimádó krapeknak tartanak,mikor isteni kinyilatkoztatásszerűen megmondom a frankót. De kénytelen vagyok megtenni. Kérem aki a pénzt és a kapitalizmust okolja a dolgok állásáért,az téved. Ez a legnagyobb csapda,amibe vakon sétál bele az emberiség,tehát a végzet nem más,mint a kapitalizmus tagadása. Pedig ez a szerencsétlen,nyomorult piacgazdaság úgy működik,mint egy infrastruktúra,egy háttér,ahol a bábuk szabadon mozgathatók. Vegyünk egy intézményt,ahol a működés nagyban függ a vezető és a dolgozók teljesítményétől,az együttműködésüktől és a közös céljuk,hogy a tevékenységük szükséget teremtsen valakik vagy valami számára. Vagy vegyünk egy családot,ami rondán fogalmazva ugyanúgy működik,mint egy intézmény,sőt mi több a legjobb tanpálya arra,hogy valaki megértse a demokrácia,a kapitalizmus,a diktatúra vagy éppen a pénzpolitika fogalmát. Mi emberek hajlamosak vagyunk ideológiákat,elveket,törvényeket,vallásokat felelőssé tenni azért,ha sérelmeket szenvedünk el és számunkra fájdalmakkal jár az élet. Pedig az élet csak egy színház,tele kellékekkel. A kapitalizmus is csak egy kellék,ugyan mi lenne más? Az persze igaz,hogy egyre több a tehetségtelen színész,egyre nagyobb az önzés és a becsvágy. De ha valaki különleges társadalmi,szociológiai,filozófiai és gazdasági válaszokat szeretne kapni arra,hogy miért ilyen nyomorult ez a világ,amiben él,annak csalódást kell okoznom. Nincs tudományos válasz. Csak demagóg és populista: a bajok oka maga az ember. Demagóg bizony,de ha egyszer így van?  Mi emberek ilyenek vagyunk és kész. Pont. Nincs más ok,aki mégis kutatásnak szenteli az idejét,az fölösleges munkába ássa bele magát. Történelmi tény,hogy minden negatív esemény oka emberi jellemhibákra vezethető vissza. Az,hogy voltak diktatúrák,voltak háborúk,volt vallás üldözés, vagy éppen üldöző vallás,az mind-mind puszta következmény. Az is egy emberi jellemhiba vagy éppen csak az intelligencia hiánya,hogy azt gondoljuk a világ irányít minket,kész tervekből dolgozunk,minden előre el van rendelve és nekünk csak egy dolgunk van: várni a sült galambot vagy szidni,ha éppen nem repül a szánkba. Rossz hírem van. Mindent mi csinálunk. Még azt a kurva galambot is mi sütjük meg. Mi termeljük ki a diktátorokat,mi hiszünk vagy nem hiszünk,mi visszük romlásba az egész kócerájt. Az ember ilyen. Miért valaki azt hitte,hogy itt valami bonyolult dologról van szó? Ez is az emberi butaság jele,hogy mi mindenben magasabb rendű értelmet keresünk,miközben a legmagasabb rendű döntéshozók mi vagyunk és nem Isten. Jól olvassátok: NEM ISTEN. Alapvető emberi hiba  a felelősség hárítása. Ez az Istenhez való viszonyunkban is megmutatkozik. Imádkozom egyet,aztán el is van intézve,az Úr helyettem majd úgyis mindent megold… Felelőtlenség,hogy Istent képzeljük a dolgok mögé és neki tulajdonítunk minden nagyobb ívű problémát. Szerintem Isten kísérletezik velünk és kíváncsi a végeredményre. Érdekes kísérlet nem vitás. Talán ő se tudja,hogy mivé fajul teremtményében az érzelem és értelem e különös kombinációja. A döntés akkor is a  mi kezünkben van. Ha rosszul döntünk,akkor nyilván ne számítsunk túl jóra „Atyánktól”.. 

  Nem akarom elhumorizálni az egészet és a hívő embereknek a legnagyobb tiszteletet megadva,jó szándékú szkepticizmussal írok erről a dologról. Pontosan azt akarom érzékeltetni,hogy nincs jogunk se Istent,se a világot felelőssé tenni a dolgok alakulásáért. Jogunk mindössze ahhoz van,hogy megváltozzunk,jobb emberek legyünk,különben hosszú távon végünk van és kész. Szokás mondani,hogy egy fecske nem csinál nyarat. Vagyis minek legyek jó,ha más nem az? De gondoljunk arra,hogyha mindenki így gondolkodik,akkor majd egyetlen jó ember se marad a Földön és a rossz emberek nem arról híresek,hogy tolerálják a másik rossz embert. Rövid úton kinyírják egymást…  Azon persze el lehet gondolkodni,hogy a világ megmentésére mi lenne az igazi megoldás,de mivel fogalmam sincs,ezért elmondom,hogy mi az,ami biztosan nem. Manapság két nagy ideológia: a liberalizmus és a konzervativizmus közt pattog ide-oda a labda és sajnos soha nem akad fenn a hálón. Ez az ideológiai harc Magyarország működésén is jól tetten érhető. De messzebb is mehetünk,hisz az EU is ebben sínylődik ,sőt mi több az amerikai elnökválasztás is a nagy ideológiák csatája és nem a valós megoldásoké. Meggyőződésem,hogy a problémákat nem lehet csak az egyik vagy a másik szemszögből nézve kezelni. Szerény kis hazánkban megtapasztalhattuk,mikor a túlzott szabadelvűség szinte már lerombolta a hagyományos értékeket és elbagatelizálta az erkölcs fogalmát,míg most egy autoriter vezetéssel van dolgunk,amely  a saját ideológiája mentén próbálja átnevelni a polgárokat. Keresztény-konzervatív és baloldali-liberális elvek feszülnek egymásnak untalan. Nem gondolnám,hogy bármelyik üdvözítő megoldást kínálna. Köszönöm, de nem szeretném kizárólagosan egyiket sem. A radikalizálódás az élet minden területén tetten érhető. Nem tudunk kompromisszumokat kötni,nem tudjuk elfogadni,hogy van mikor konzervatív döntésre van szükség,van mikor szabadelvűnek kell lenni,van mikor szociálisan érzékenynek,van mikor hagyománytisztelőnek és van mikor technokratának.  A legrosszabb a csőlátás. Ennél végzetesebb nincs,ebből gyökerezik a fanatizmus,majd  a gyűlölködés és végül háború és halál. Mindennek ez az oka. Sokan úgy érzik,hogy kizárólagos az,amiben hisznek,hogy kinyilatkoztatásszerűen elítélhetnek vagy éppen dicsőíthetnek eszméket. Ez még nem is lenne veszélyes. A veszély ott van,mikor valaki csak valami ellen tud egy eszmét felépíteni és nem tud sikereket elérni anélkül,hogy az ellenfelét ne kriminalizálná. Korábban a fogyasztói társadalomról is írtam egy cikket,azt most nem göngyölíteném tovább. Mindössze annyit fűznék hozzá,hogy a gazdaságban is elterjedt az a fajta métely,ami korábban csak a politikában volt ismert. Nevezetesen: az értékteremtés és a tehetség hiánya miatt csak úgy tud valaki érvényesülni,ha valami ellen épít fel egy terméket,ideológiát,stílust,divatot akármit..

Én ezt el is neveztem autoriter-kapitalizmusnak! Jelenleg ennek a paradox kombinációnak a csapdájában élünk. Magyarra lefordítva: elvileg a verseny vagyis az individuum dönti el,hogy mi az ami szükséget ébreszt a piacon. Ugyanakkor az egyént drasztikus és radikális eszközökkel terelik abba az irányba,hogy azt válassza,ami a legjövedelmezőbb megoldás bizonyos érdekcsoportok számára. Ellenkező esetben a társadalom perifériájára szorul. Ha például nem vékony,akkor nem tartják vonzónak,ha nincs meg a legújabb okostelefonja,akkor nem elég menő,ha nem felel meg a  média által agresszívan megfogalmazott elvárásoknak,akkor nincs keresnivalója a világban,a legjobb,ha máris leugrik egy Duna hídról,mert azt sugallják neki,hogy a társadalom számára egy senki,mivel nem felel meg a kapzsi presszióknak. Bizonyos mértékig sajnos ez így is van. A munkáltatók is majmolják a trendeket,hisz így tudnak versenyképesek maradni.  Ha állást keresel,akkor bizony nem hátrány,ha belesimulsz az előre legyártott sablonokba.. Az állam is előszeretettel telepedik rá bizonyos eszmékre,hogy sok-sok pénzt tudjon megspórolni,illetve behajtani az átlag polgáron. Érthető és védhető álláspont,hisz ennél egyszerűbb megoldás nincs. Lásd például a mostani egészségügy helyzetét. Baromi kellemetlen lenne pár 100 milliárd forintot beleönteni az ágazatba fejlesztés és bérszínvonal emelés gyanánt,viszont semmibe se kerül,ha társadalmi eszményképeket gyártunk mondjuk a futball szeretetéből vagy éppen az olimpikonok utánpótlásából. Végső soron az egészséges életmódra való nevelés célja nem más,mint az olcsóságra való törekvés. Magas vérzsírszinttel,cukorbetegséggel,túlsúllyal feladat elé állítod az egészségügyet és az baj,mivel a feladatok megoldása pénzbe kerül. Igaz fizeted a társadalombiztosítást,de az mire elég? Semmire. Szokták is mondani,hogy milyen sokba kerülünk az egészségügynek és végső soron az államnak. Arról persze senki se beszél,hogy ez a sokba kerülés kevesebb mint 2000 dollárt jelent/fő/év ,míg az Egyesült Államokban a 8000 dollárt is meghaladja. Az OECD tagállamok közül a legutolsó helyek valamelyikén kullogunk és ennek  köze sincs a preventív népegészségügyhöz. Vagyis kurva keveset költ az állam gyógyításra. A GDP-nek alig 8%-át. Ráadásul nálunk az a GDP se egy fényes szám. Szóval messzemenően tudnám értékelni az állam célját,ha tényleg egészséges nemzetet szeretne létrehozni. De előbb meg kell gyógyítani azt,aki még beteg és nem hagyni megdögleni. A másik érdekes terület az Oktatás. Közoktatásiból Köznevelésire változik a törvény. Az iskolák, különösen régen híresek voltak arról,hogy a tanárnak a szakmai tudásán  kívül volt emberi tekintélye is a gyerekek fölött. Magyarán fostak a csemeték az órákon rendesen. Lásd:körmös,tenyeres,sarokba térdelés ,egy-két pofon stb.. Tehát a nevelés  mindig is az iskola szerves része volt,különösen a 19.-20.században. Azt állítani,hogy az Iskolák mostantól a nevelésre is komolyabb hangsúlyt fognak fektetni,mert ezt eddig nem tették,az hazugság. Mindig is tették több-kevesebb sikerrel. Volt ugyan pár évnyi liberális kibicsaklás és a túlzott szabadság baromira nem tett jót a fiatalságnak,(ami egyébként meg is látszik rajtuk),de nem szeretném ha beleesnénk abba a hibába,hogy a nevelés idővel átneveléssé fajulna és az erkölcsösség,jóság,eminensség fogalma pusztán politikai megfelelőség kérdése lenne. Voltak idők mikor fel kellett állni az osztályban és egy Rákosi nevű csodatévőt kellett versbe foglalni,tehát nagyon nem szeretném,ha a nevelés,helyett megint ideológiai átnevelés lenne a végcél. Próbálja már valaki megtanítani a fiatalságot az életre,a sikerekre és a kudarcokra,a boldogulásra és arra,hogyan kell szeretni,tisztelni. Akinek ez sikerül az előtt fejet fogok hajtani. Aki ennél alább adja, az meg elmehet a sunyi p…..ába. Jól megfizetett,tekintéllyel bíró,szakmailag magas szinten álló tanárokkal ez nem lehetetlen.

De nálunk az inga sose áll meg. Van mikor szociáldemokrácia kiépítése helyett inkább ősi kommunista eszmékhez ragaszkodnak,van mikor már  a túlzott liberális elbuzulás veszélye fenyegeti a társadalmat és van mikor a keresztény értékeket pajzsként használva,a valós jobboldali értékektől eltávolodva a társadalom agymosása és átnevelése a legfőbb hatalmi cél. Nem nagyon tudom eldönteni melyik sz*r ízlik jobban. Nem lehetne valami köztes megoldást találni? Rengeteg konzervatív érték egybevág az elképzeléseimmel,de ugyanakkor liberalizmus nélkül megfulladnék,viszont azt se szeretném,ha a piac mindenhatósága irányítaná az életem és nem lenne bennem cseppnyi szociális érzékenység. Nem lehetne ebből valami hasznosat összegyúrni?

Amennyire együgyű szokott  lenni a politikai vezetés pontosan ugyanolyan együgyű a média és együgyű a divat,az ízlés,minden ami körülvesz minket. „Elgagyiasodnak” a sztárok,lassan eltűnnek az igazi egyéniségek. Ha esetleg mégis az vagy,akkor holmi PR szakemberek minden igyekezetükkel azon vannak,hogy ezt  mihamarább letörjék,ne hogy már veszteséget termeljél egy őszinte megnyilvánulással. A tehetségkutatók se olyanok mint pár éve. Már nem kedvelem annyira azt a műsort,amit korábban üde színfoltnak tartottam egy vezető kereskedelmi tv  palettáján.

Másodlagossá vált a valódi tehetség megtalálásának missziója és elsősorban marketing szempontok szerint működik az egész. Annyira reality show szaga van,(a relaity-t természetesen a legnagyobb idézőjelbe téve),hogy az már kész röhej. „Pénzforgatókönyv” ,semmi több. Még szerencse,hogy azért valódi tehetségeket is láthatunk benne,ezt még a kereskedelmi szempontok se tudják teljesen felülírni. Ezért bár fenntartásokkal de továbbra is nézem,mert érdekesnek még mindig érdekes és vannak benne nagyon jó előadók, ez nem vitás.

És mi van a médiában szereplő nőkkel?

Volt azért itt pár közismert csaj kicsiny hazánkban,akiket egész jól bírtam. Például ott volt korábban Liptai Claudia,aki nagyon tetszett,de ez a kapuzárás előtti trendi másodvirágzása annyira mű és annyira karakteridegenre sikerült,hogy kész röhejjé vált a szememben. Leírtam őt is miután lefogyott. Fele ennyit kellett volna karcsúsodnia,akkor most sokkal üdébb és bájosabb lenne… Aztán ott van a nem rég még csitri,de ma már sokaknak bombázó férfiálom Szabó Zsófi. Hiteles,bájos, pofika,zsenge,husi test. Volt. Már nem. Már ő sem. Ez a kis leányzó is mindent elkövetett azért,hogy szépen belesimuljon a karcsú,trendi címlaplányok és ultra gagyi celebek világába. Nem is értem,hogy miért nem dobta még le a ruháit és miért nem láttunk még róla full pucér agyon photosoppolt fotókat valamelyik cool férfimagazin hasábjain ? Igazán semmit se rombolna az imidzsén,hisz ennél sokkal többre úgyse vágyhat. Színésznőnek nem valami kiemelkedő,viszont annál tehetségesebb celebpalánta… Komolyan mondom szóra se érdemes az egész. Az egyéniségek nem itt kezdődnek,hisz ezek szó nélkül eladják a lelküket,a testüket,az érzéseiket is azért,hogy pénzhez jussanak. Akkor inkább Lady Gaga performanszait nézegetem,ő legalább mindig ugyanolyan hiteles és zakkant.

Szerencsére azért még itt van az isteni hangú „jó öreg” Baby Gabink,aki eddig kétmilliószor próbált  lefogyni,de sosem jött össze neki hosszútávon,  (biztos azért,mert én drukkoltam,hogy ez ne sikerüljön). De nem elhanyagolható a szuper szexi,szépséges kis pofikájú és mindenképpen hiteles és szerethető Tolvai Renáta sem. A kis Renit nem egyszer szedte ízekre a média,hogy mégis hogy merészel előadó művésznőként plusz kilókkal ebben a műfajban boldogulni?? Először valami fekete hajú csávó tette ezt szóvá a nagy felfedező showban és az újságírók azóta se tudnak a  lány alakján túllépni . Állandóan "basztattják" emiatt! )

Arról már nem is beszélek,mikor az e-mail fiókomat teleszemetelik jobbnál-jobb fogyókúrás reklámokkal. Tényleg van olyan,aki ezeket olvasgatja?  Van,sajnos igen.

Egy a lényeg. Nem szeretem mikor a politika,a média,a marketing duma beledumál az életembe. Akinek ettől függ minden,annak bizony pechje van.

Bár már milliószor leírtam sose elég. A birka szellem egyszerűen életveszélyes. Amikor te elhiszed, majd elhiszi  a másik is,a másik elhiteti a harmadikkal és így tovább azt,hogy van egy út,amire,ha nem lépsz rá nem leszel menő és nem üdvözülsz,azt hívják hálózati elbutulásnak vagy más néven „csordavírusnak.” Kollektív tudat kell az együttéléshez,ezt senki se vitatja. Kollektív célok is kellenek,ezt sem vitatja senki. De anélkül,hogy te,mint egyén feltételt ne szabnál a sokaságnak,anélkül,hogy meg ne győződnél valaminek a hitelességén,mielőtt magadévá tennéd,nos anélkül csak elhülyülés van. Érzelmi és értelmi deficites emberré válsz… Az ilyenek persze jól megértik egymást,mivel egyikük se gondolkodik,egyikük se tud ellent mondani a másiknak. Rengeteg ilyen közösség,haveri kör működik,rengeteg ideológia marad így életben,marad úgy fenn,hogy a hívők nem győződnek meg róla,hogy vajon érdemes-e a másikért feladniuk  az egójukat?  Az egót megtartani kínszenvedés,az egót nem feladni,mikor úgy érzed senki se ért veled egyet és kiközösítetté válsz az fájdalmas. De volt egyszer egy okos ember,aki azt mondta: „Ha boldogan akarsz élni,kösd életed egy célhoz és ne emberekhez vagy dolgokhoz” -Einstein szavai ezek és mennyire igaza van. Amikor "lecsodabogaraznak" és különcnek tartanak téged,nem biztos,hogy egy számkivetett  vagy. Könnyen meglehet,hogy benned van a bölcsesség magva és azért nem értenek meg mások,mert te egy szerencsés alkat vagy a sok ember közül,aki belelát a történésekbe,megérti a dolgok mélységét és olyan képességgel bír,amit mások egyszerűen nem értenek! Ez elsőre hátrány,viszont,ha megtanulsz vele élni,akkor hatalom.

Amikor elkezdetem a blog írást,akkor sokat gondolkodtam azon,hogy vajon mi az a dolog az életemben,amivel a leginkább különcnek számítok,amivel biztos kilógok a sorból? A szexuális bogaram helyett választhattam volna mást is. Például írhatnék a karrieremről,kizárólag filozófiai dilemmáimról,politikáról vagy éppen a body-building iránti rajongásomról. De aztán rájöttem,hogy az embereket szexuális kérdésekkel a legegyszerűbb aktivitásra bírni. A fiatal korosztályt mindenféleképpen. Az étvágy,a kéj,a természetes szükségletek igazából mindennél fontosabbak. Fontosabbak,mert bár értelmes lények vagyunk,de ösztönlények is,ösztönszerű vágyakkal.  Sokszor elfojtott,szégyellt a kibontakozás teljes hiányától szenvedő,béklyókkal terhelt, elnyomott személyiséggel.

Amikor a husi lányok iránti imádatomat választottam témául,máris  tudtam,hogy ezzel mások számára is kapukat nyithatok meg és nem csak a saját önmegvalósításom kiélése lesz a cél. A téma megosztó. Ennek örülök,mert írni csak olyan dologról érdemes,ami megosztja az embereket. Váltson ki felháborodást,másfelől egyetértést,ébresszen vágyakat,adjon önbizalmat,hökkentsen meg és gondolkodjanak el rajta. Mindegy is,hogy a kritika éppen pozitív vagy negatív előjelű. A lényeg,hogy csontot adok az emberek szájába és valaki szívesen megrágja,míg más köpködi a szilánkjait. Persze sokakban felmerült már a kérdés: vajon minek terelek egy ilyen holt egyszerű szexuális témát filozófiai,szociológiai,olykor politikai és gazdasági mederbe? Nos azért teszem mindezt,mert így minden más mondanivalómat ki tudom írni magamból. És azért teszem,mert a telt lányok szeretete és karcsúság nyomulása közti hatalmas ellentét tökéletes példa arra,hogy megértsük a világban történő negatív folyamatok okait,hogy belelássunk olyan mélységekbe,ami nyomasztja az emberek mindennapjait.  De a legfőbb célom még így se a filozófiai magaslatok keresése,hanem az örömszerzés,a szórakoztatás,a hasonló érzésekkel ,vágyakkal és gondolatokkal bíró olvasok megtalálása és a közösségépítés.  Közösségépítés és ellensúly képzése. Mert vannak ám itt igazi giga közösségek,akik erősen beágyazták magukat a társadalomba (Life T!lt,Update stb..) Igazából semmi bajom nem lenne velük,hisz elvileg  jó ügyért harcolnak egy bizonyos szintig. De ők is kriminalizálnak,máskülönben hogy a bánatba lenne ekkora táboruk? Ha így kezdődik egy blog bevezető szövege: "Az emberek gyengék, mert egy idő után beleszarnak az életbe. Már megvan a csaj már megvan a csávó, és akkor már lehet úgy kinézni mint egy rakás szar. Csajoknál ez duplán sőt triplán igaz. Úgy érzik elhanyagolhatják magukat. Hát tévedés kedveseim, ezek ágyazzák meg a fasza kis megcsalásokat meg szakításokat nem mellesleg a szexuális élet csökkenését. Be lehet tolni azt a tiramisut, de utána nem kell sírni 36 évesen kutyák között hogy hol rontottam el."–Nos, attól mi jót várjon az ember? Tömény agresszió apukám. Az ilyesmit ezek szerint imádja az átlag ember. Ha rugdossák és elhitetik vele,hogy egy „rakás szar”.  Teljesen betojnak,ha valaki a nagy semmiből a porig alázza őket. Szó nélkül aktivizálják  magukat,hogy megfeleljenek az agressziónak. Mazochisták. Ezrek,sőt milliók gondolkodnak így. Imádják,ha irányítják őket,imádják,ha lefogyasztják őket és még meg is köszönik. Messiást látnak a fogyókúrás pásztorokban..  Na de nehogy azt higgyétek,hogy a hívek közt csakis túlsúlyos,gusztustalan, zsírszalonnán élő nők és férfiak vannak. Sokkal inkább olyan emberek,akik eddig már mindent megpróbáltak az életben,hogy kiegyensúlyozottá váljanak és erre semmi más ötletük nem maradt,mint a fogyás. Például nagyvárosi trendi nők nagy része. Tudjátok ők azok,akik olyan macskajancsi pasikért epekednek,akik „ledagadtozzák” őket és ez még imponál is nekik. Igaz,hogy 70 kilósan valóságos szexbombák,de annyira gagyi és befolyásolható személyiséggel bírnak,hogy képesek magukat 50 kilósra aszalni csak azért,hogy egy szaros juppi elfogadja őket. De van ennél rosszabb is. Az a lány,aki csak saját magáért csinálja. Vannak a fogyókúrázó fanatisták. Állnak a tükör előtt,napjában többször is és csipkedik magukon a bőrt,fotókat,videót készítenek róla és agyon lájkoltaták,ha sikerül végre kiálló bordákat produkálniuk. A cuki,kircsi barátnők és barátok meg leesett állal kommentelnek,mintha legalábbis olimpiai teljesítménnyel állnának szemben. „Igen megcsináltad,lefogytál,ügyi vagy,most már te is a klubba tartozol,trendi és menő lettél és nem fognak téged „rakás szarnak” tekinteni a semmiből jött fitnesz „górék”. Nem az a baj,hogy valaki fogyni akar,mert nem érzi jól magát a bőrében,nem az a baj,ha az egészségért tenni akarunk. A probléma ott van,mikor adott egy nő,aki soha  a büdös életbe nem lenne elégedetlen magával,de a környezete mégis arra presszionálja,hogy változtasson az életén.. Egyszerűen nem tudom megérteni azokat az embereket,akik csak úgy tudnak önmagukkal harmóniában élni,ha megfelelnek a külvilágnak. Megfelelni a szeretteinknek hiteles és jó ügy,megfelelni a főnökünknek hiteles és szükségszerű függelmi viszony. Általában megfelelni bármely kihívásnak diadal.  Kivéve egyet,ha gyengeségből nem tudsz nemet mondani valamire,mert félsz,hogy az a valami erősebb nálad. Ezért meghajolsz,megváltoztatod az életed,mert túl kicsinek érzed magad ahhoz,hogy te legyél az,aki irányít és ne más irányítson téged. Aki azt a bizonyos blogot elindította,nos az a személy is egy állati felszínes ólomkatona. Áldozat ő,nem vezér,csak még nem tud róla… Az autoriter-kapitalizmus egyik fiatal áldozata. „36 évesen kutyák közt??” Nos én úgy tudom,hogy a trendi párkapcsolatok,ahol mindenki karcsú mint egy nádszál, mintha még hamarabb szétmennének. Pedig mindkét fél kockahassal bír, valahogy mégis rendre kifinganak a kirakatkapcsolatok. Persze a magyarázat egyszerű: Nem befelé szeretnek,hanem kifelé mutogatnak. Aki meg nem tud szeretni igazán,annak kurvára mindegy,hogy milyen a külseje,mert nincs képessége egy párkapcsolathoz… Szerencse,hogy nem nőnek születtem,mert én bizony baromira sértésnek venném,ha egy husi lány lennék és valami „önfelkapott félisten” egy blogban a hozzám hasonlókat „lerakásszarozná.”  De hát,ha ilyen dumával lehet emberek ezreit ösztökélni,akkor én örülök annak,ha minél kevesebb hívem és támogatóm van,mert ez is azt bizonyítja,hogy nem vagyok egy birkacsorda gyártó fővezér… Ha túl sokan szeretnek az már nekem gyanús. Szeressen az,aki tényleg úgy érzi,hogy azonosulni tud velem,nézze a blogot az,aki megérti miről beszélek és mi a célom. Maradjon husi az,aki elhiszi,hogy tényleg  szép és szexi. Nem mondhatom azt,hogy én vagyok a megoldás én vagyok az út és aki nem engem követ,az egy rakás szar. Aki ilyet mond,az túl sokat képzel magáról és nincs senki,aki kicsit lerángatná a magas lóról. Én csak egyet akarok. Harcolni azért,hogy a telt lányok megkapják a méltó tiszteltet és rajongást,harcolni azért,hogy ebbe az anorex nőideálba pumpáljunk némi zsírt,mert a végén elhisszük,hogy a szexi és szép jelző kizárólag a karcsúság szóval kombinálható. A végén még elhisszük,hogy a háj száműzendő minden nőről, a végén még elhisszük,hogy egy lánynak kötelessége lapos hassal,vékony combbal létezni,máskülönben porig alázza a társadalom. Nekem ugyan ne mondja meg senki,hogy mi a szép és mi a jó. Van egy-két ember akire hallgatok és slussz. A média,a politika végképp alkalmatlan szereplő erre. Nekem nem kell iránymutatás. Tudok gondolkodni. Mindig én megyek ki a piacra és nem a piac jön hozzám. Remélem megérem egyszer azt,hogy egyenlőség jel kerül a vékony és a telt nő közé. Egyik se különb a másiknál,viszont mindegyik  vágyálom és ideál sok-sok férfi számára. Ikonikus jelentőségük van. Valakinek a izmos láb,míg másnak a húsos comb képez szimbólumot. Nekem a husi nőideál egy ikon. Rajongom a szépségükért, a szexuális kisugárzásukért, azért a domborműért,amit úgy neveznek: puha,gömbölyű női test.. Ha nem tartjuk tiszteletben az egyéni ízlést és vágyakat,akkor örökké harcolni fogunk egymással,míg végül mindannyian elhullunk..

Nem én vagyok az egyetlen út,de azért nem hátrány,ha engem követtek,örülök nektek…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.